5+1 tipp a félreértések ellen

2013. november 18. Írta: Rádó Zsófia 4 hozzászólás
Kategóriák: Egyéb Kiemelt Párkapcsolat

A félreértések a leggyakoribb ellenségei a kapcsolatainknak. A legjobb barátság is tönkre tud menni egy meg nem beszélt félreértés miatt, de házasságok és szülő-gyerek kapcsolatok is elmérgesedhetnek miatta. A mai posztban ezért összeszedtem 5 stratégiát, amivel védekezhetsz a félreértések ellen. 

 

1. Magadról beszélj!

 

Úgy is mondhatnám, hogy énüzenetekben kommunikálj, amikor csak lehet. Mit jelent ez? Például ahelyett, hogy azt mondanád, hogy “Miért csináltál ilyen hülyeséget?” mondd mondjuk így: Kíváncsi vagyok, és szeretném érteni, mi okod volt erre?

Ez azért lehet hasznos, mert ha a másik támadást hall ki abból, amit mondtál, akkor máris vagy védekezik vagy támadni fog, és könnyen vita alakulhat ki a dologból. Ezt a lehetőséget tudod visszaszorítani akkor, ha elsősorban nem róla, hanem magadról beszélsz.

air-84675_640

2. Ellenőrizz!

 

Állandó téma nálam, bocsánat azoktól, akiknek már a könyökén jön ki, de úgy érzem ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni: a visszakérdezés óriási segítség! Miután elmondtál valamit, amit nehéz volt kimondanod, össze kellett szedni a bátorságodat, a gondolataidat, és kerested a szavakat… annyira egyszerű megkérdezni a másikat, hogy mondja el, hogy mit hallott épp, mert szeretnéd a lehető legpontosabban megfogalmazni azt, ami a szívedet nyomja. Nem nehéz, és mégis rengeteget tud segíteni. Amit én javaslok még pluszban az annyi, hogy miután a másik elmondta, hogy mit hallott, akkor mindenképp köszönd ezt meg, és mondd el, hogy segített neked abban, hogy tudd mit kell még hozzátenni ahhoz, hogy teljes legyen a kép.

3. Kérdezz!

 

Ha úgy éled meg, hogy valaki a fejedhez vág épp valamit, akkor kérdezz vissza. Próbáld szem előtt tartani, hogy soha semmit nem tesz senki valami ellen. Mindig mindent valamiért teszünk. Ha úgy érzed valami ellened irányult, akkor próbálj a végére járni a dolognak, kérdezz vissza!

Az erőszakmentes kommunikáció nagyon fontos tanulsága volt a számomra az, hogy soha ne hagyjam magam olyan helyzetbe szorítani, ahol lázadnom vagy meghunyászkodnom kell. Ne hagyd te se! Halld meg azt is, ami nem hangzik el! Tanulj meg jól visszakérdezni!

4. Tudd, hogy a kritika nem rólad szól!

 

Ez szorosan kapcsolódik az előző ponthoz, de annyira fontos, hogy úgy gondoltam külön veszem: ha egyszer sikerül valóban elsajátítani az erőszakmentes kommunikációt, akkor rá fogsz jönni, hogy a kritika nem rólad szól. A kritika fogadásának lehetséges módjait már leírtam korábban itt, azokat nem ismételném. Itt csak a tudatosítást szeretném kiemelni: úgy élj, hogy tudd, a kritika nem rólad szól.

5. Mutasd meg a sebezhetőséged!

 

Mivel ezt a blogot a családi kapcsolatokhoz szánom segítségül, ezért merem ezt külön pontba venni, hiszen gondolom ismertek ti is olyan helyzeteket, amikor nem feltétlen szerencsés a sebezhetőségünket megmutatni. Így például a munkahelyen nem biztos, hogy előnyöd lesz belőle.

De a család az nem ilyen. A családban érdemes felvállalni azt, hogy emberek vagyunk, hogy sérülékenyek vagyunk, hogy valami csalódást okozott vagy valami éppen fáj. Ez megkönnyíti a másik embernek a hozzánk való kapcsolódást. Jobban rá fog látni a szívünkre, arra, hogy emberek vagyunk, és könnyebben önti befogadható formába a mondanivalóját.

+1. Mielőbb tisztázd!

Ha mégis félreértés adódna, az első adandó alkalmat ragadd meg arra, hogy tisztázd. Minél tovább görgeted magad előtt, annál inkább megoldhatatlanná fejlődik a probléma. Annál inkább fogod a másikban az ellenségképet, és nem pedig az embert látni. Amint lehet, üljetek le megbeszélni, kérdezz rá, hogy mi a helyzet valójában.

Hozzászólások

  1. Balázs

    Köszönöm a cikket! :-) Engem (és szerintem többünket is) nagyon érdekelne a 3. pont “Halld meg azt is, ami nem hangzik el,” része, ugyanis ezeket a passzív agresszíveket a legnehezebb észrevenni, ehhez a legnehezebb eszközöket kifejleszteni, nagyon jó lenne erről egy bejegyzés, szerintem sokunkat építené. Köszönöm!

  2. Zsófia Rádó

    Köszönöm a visszajelzést. Valahol ebben segít egyébként az egész erőszakmentes kommunikáció, és az empátia kifejlesztése magunkban. Egy erőszakmentes kommunikációt készségszinten használó könnyebben hallja meg azt, ami nem hangzik el. De értem a kérdést, és elgondolkodom rajta, hogy milyen praktikus tanácsokat tudok összeszedni ezzel kapcsolatban, hogy látszódjon: nem annyira nehéz ez. :) Megígérem, hogy írok róla!
    Mégegyszer köszönöm, és máskor is szívesen veszek ilyen kérdéseket, mert szívesebben írok olyasmikről, amiket érdekesnek találtok.

  3. Anonymous

    Köszönöm a tippeket, hasznosnak találom őket! nekem nagy segítség lenne a feladatok integrálásához, ha olvashatnék 1-1 példát hozzájuk. Szeretnélek megkérni, hogy írj a tippekhez 1-1 példát, légy szíves! Köszönöm! :)

  4. Zsófia Rádó

    Bocsánat, hogy ilyen megkésve válaszolok. Az első ponthoz írtam példát, a másodikhoz valami olyasmi jó lehet, hogy “nehéz volt mindezt elmondanom, megtennéd, hogy elmondod mit hallottál, hogy biztos lehessek benne, hogy sikerült azt elmondanom amit valóban szerettem volna?”
    A harmadik esetében bármilyen kérdés jó lehet, amivel tudod a másikat arra kérni, hogy kibővítse, finomítsa vagy árnyalja a mondanivalóját, akár pl. annyi is, hogy ezt nem értem, kérlek fejtsd ki, hogy érted!
    A kritikával kapcsolatban: először próbálj meg magadhoz fordulni: hogy vagy és mire van szükséged mikor hallod? Mikor kapsz már levegőt, akkor a másikat tippeld meg: hogy érzi magát, és mire lehet szüksége? Milyen szükségletét próbálja így kielégíteni, hogy téged kritizál (=milyen szükséglet kielégítésére választotta ezt a stratégiát?) Pl. Mikor azt mondod, hogy semmirekellő vagyok, akkor csalódott vagy és szeretnél több segítséget kapni?
    5. A sebezhetőség megmutatása alatt azt értem, hogy mondd el, hogy ezt most fáj hallanom, vagy ahogy ezt hallom csalódott és erőtlen vagyok… vagy bármi, amivel megmutatod azt, hogy neked is van szíved…

Szólj hozzá!