7 mondat, amitől kíméld meg a gyereked!

2014. január 29. Írta: Rádó Zsófia Nincs hozzászólás
Kategóriák: Gyereknevelés
Mindnyájan tudunk mondani olyan dolgot, amit még gyerekként megfogadtunk: ezt én tuti nem mondom a gyerekemnek. Aztán persze lehet, hogy azt nem is, de azért biztosak lehetünk benne, hogy a mi gyerekünk is megfogad pár dolgot, hogy ezt ő majd nem mondja… :)
Itt azért összeszedtem 7 dolgot, amitől inkább kíméld őt meg, ha teheted!

1. Mire nagy leszel, elmúlik.
Na ez az egyik legrosszabb vigasztalás, amit gyerekként kaptam. Még ma is emlékszem a felháborodásra, amit kiváltott belőlem: nem elég, hogy valami bajom van, onnantól már meg is voltam sértődve, hogy nem értenek meg. Kerüld!
kid-185020_640
2. Katona dolog.
Lány létemre szerencsére ritkábban hallottam, de azért kijutott egyszer-kétszer. Mi az, hogy katona dolog? Valójában nem is értem. A katonák robotok, akiknek nem fáj semmi? Vagy nekem kellett volna egy fájdalommentes robotnak lennem? Ha fáj valami, akkor fáj. És kedves szülők, engedjétek meg, hogy fájjon. Mindenkinek joga van a saját érzéseihez!
3. Semmi közöd hozzá.
Ez korosztályfüggő, de azért különböző felhanggal bármekkora gyereknek be lehet dobni, lényege: az ilyen kis apróságok csak ne szóljanak bele a nagyok dolgába.
A végeredménye az, hogy a gyerek akkor sem fogja elmondani a véleményét, ha már szeretnénk, hogy megtegye. Mindig bánjunk tisztelettel a kisebbekkel, a gyerek ugyanis bár még nem felnőtt, de azért nem is hülye. Elég sokat szomorkodnak azon, hogy miért nem felnőttek még, ne bántsuk őket még pluszban ezzel…
4. Normális vagy??!
Ez általában akkor hangzik el, amikor szegény gyereknek valami olyat sikerül csinálni, amit nem is szeretett volna, és ezek után még a normálisságát is megkérdőjelezi a szülő… Nagyon rossz ezt megélni. Inkább magunkról beszéljünk: mondjuk azt, hogy elbizonytalanodtam és szeretném megérteni a helyzetet, mondd el mi okod volt minderre! De csak azért, mert hibázott, ne éreztessük vele, hogy ő rossz volt, most is az és az is marad. A tetteket lehet helyteleníteni, de a gyereket nem!
5. Okos gyerek nem mond ilyen butaságot!
Ez nagyon szorosan kapcsolódik az előzőhöz. Ne ítéljünk! Ha nem tetszik, amit mond a gyerekünk, akkor is tisztelettel beszéljük meg vele a dolgot. Nem kell ítélni, címkézni, megszégyeníteni.
6. Hagyd abba a hisztit!
Ha a gyermekünk nehezen tolerálhatóan viselkedik, akkor a legkisebb eséllyel segít az, ha felszólítjuk: ne hisztizz. Próbáljuk inkább megérteni, hogy mi játszódik le benne, mivel tudnánk a segítségére lenni, hogy leküzdje ezt a szörnyű állapotot, ami neki is legalább annyira nehéz, mint nekünk. És közben ne válasszuk el őt magunktól azzal, hogy hisztisnek címkézzük. (A hisztiről bővebben itt írtam.)
7. Bezzeg a …!
Ezt a formulát csak akkor ejtsük ki a szánkon, ha feltett szándékunk az, hogy a gyermekünk és a bezzeg gyerek között gyűlöletet ébresszünk. Ha egy gyerek egy összehasonlításból negatívan jön ki, akkor ez az elsődleges eredmény, amit elérünk ugyanis. Másodsorban pedig megtanulja, hogy másokhoz kell magát mérnie, ami több szempontból is káros:
- egyrészt később úgy hasonlítja majd magát, ahogy az már a szülőnek nem tetszik (“de miért anya, mikor a Micike is…”)
- rászokik arra, hogy mások legyenek a viszonyítási pontok az életében. Pedig az nem vezet sehová: mindenkinek csak a tegnapi önmagát kellene túlszárnyalni, és a világ egy jobb hely lenne. Ha másokhoz hasonlítom magam, annak csak nyomorúság a végeredménye.
Neked van listád? Mi az, amiről megfogadtad, hogy te sosem mondod a gyerekednek?

Hozzászólások

Szólj hozzá!