Anya szomorú lesz, ha nem fogadsz szót!

2014. február 11. Írta: Rádó Zsófia Nincs hozzászólás
Kategóriák: Gyereknevelés
Mondtad/gondoltam ezt már valaha? Mármint, hogy azért vagyok szomorú, mert te nem fogadsz szót? Mert ha igen, akkor legközelebb rögtön utána jusson eszedbe az is, hogy frászt! Azért vagyok szomorú, amit a szófogadatlanságodról gondolok, és nem azért, mert te nem csinálsz meg valamit.

Az empatikus (erőszakmentes) kommunikáció azt tanítja, hogy vállaljuk a felelősséget a saját érzéseinkért. Nem mások az okai a bennünk lévő érzéseknek, hanem mi magunk. Azért vagyok szomorú, mert azt gondolom, hogy ha már most nem fogadsz szót, akkor később ez csak rosszabb lesz, és mit fog szólni Izéke néni, és különben is, hálátlan kölyök.
Nem azért, amit te csinálsz, vagy nem csinálsz.
Ezt sokszor nehéz belátni, ezért most hoztam egy szép példát, amivel próbálom bemutatni ezt a dolgot:
A múlt héten a lányom megharapta az egyik csoporttársát a családi napköziben.
Mikor mondta a gondozónő alig találtam szavakat. Mondtam, hogy sajnálom, és próbáltam beszélni erről vele öltözés közben. A megharapott kisfiú közben odajött, és ütögetni kezdte a hátát. Erre a lányom azt mondta: Látod, most is bántasz engem Dominik… Mint kiderült hosszabb ideje fennálló ellentét van köztük, a harapással a lányom úgy gondolta, hogy revansot vesz.
Mindennek ellenére én szégyelltem magam, és szomorú voltam, hogy a lányom ilyen eszközöket vet be a közösségben, ahová tartozik, miközben otthon nem szokás ilyesmit csinálni, és azt gondoltam, hogy biztos azt hiszik, hogy otthon is ez megy… stb.
A lényeg az, hogy szégyen és szomorúság lett bennem azt hallva, hogy mi történt.
Az érzelmi szabadság mindenkinek jár!
Majd utána hazamenve elmeséltük a páromnak is, hogy mi zajlott le, neki pedig felcsillant a szeme. Mert milyen jó, hogy ilyen kicsi a gyerek, de meg tudja védeni magát, nem hagyja, hogy csak úgy bántsák őt. És hogy ez nagyon helyes, mert az életben szüksége lesz rá. Bár nem tisztáztuk pontosan a dolgot, de benne azt hiszem lelkesedés és elégedettség volt ezzel kapcsolatban.
Látjátok a különbséget? Julianna egy dolgot tett: megharapott egy kisfiút a csoportjában. Ugyanettől a dologtól bennem szégyen és szomorúság, benne elégedettség és lelkesedés volt. Ez nagyon kézzelfogható példa arra, hogy mennyire a történésekről kialakított gondolataink a felelősek az érzéseinkért.
Ezért kérlek, mielőtt azt hiszed, hogy valaki más (pl. a gyereked) felelős a te érzésedért mindig nézz utána, hogy mi van veled ezzel az egésszel kapcsolatban. Azok a gyerekek, akikre a szülők rányomják a felelősséget a saját érzéseikért, azok valójában érzelmi rabszolgaságban nőnek föl, és kamaszként meg vehemensebben fognak lázadni – mert a szabadság szükséglete nagyon erős tud lenni akkor, amikor vállaljuk mások érzéseiért a felelősséget, és ebből elegünk van. Vállald a felelősséget a saját érzéseidért! És közben vigyázz: mások érzéseiért viszont te ugyanúgy nem vagy felelős – ne hagyd, hogy megtévesszenek ezzel kapcsolatban!

Hozzászólások

Szólj hozzá!