Ezt kéri tőled a gyereked!

2014. június 29. Írta: Rádó Zsófia 1 hozzászólás
Kategóriák: Gyereknevelés Kiemelt

Olvastam egy cikket a múlt héten, amiről eszembe jutott pár gondolat, miután abba tudtam hagyni a sírást. Konkrétan erről a cikkről van szó.

Nem is a tudományos tények miatt, hanem azért, mert él olyan hároméves gyerek ebben az országban, aki a felé közelítő felnőtt hatására azt kiabálja, hogy “kérlek ne bántsatok!” 

girl-307553_640

Bárcsak képes lennék a cikkeimet, a blogomat minél több emberhez, minél több szülőhöz eljuttatni. Bárcsak képes lennék arra, hogy mindenkivel beszélgessek egy kicsit a gyerekekről, arról, ahogy élnek, ahogy mi élünk, és arról, ahogy élni lehetne. Bárcsak mindenkinek megmutathatnám, hogy lehet büntetés nélkül is élni, lehet gyereket verés, érzelmi zsarolás vagy szóbeli bántalmazás nélkül is nevelni.

Azok, akik most olvassátok ezt kérlek véssétek a szívetekbe ezeket a szavakat: a gyerekek bármit tesznek, azt azért teszik, mert szeretnék megélni azt, hogy szeretik őket, fontosak, és tartoznak valahová! 

A gyerekek nagyon jók a szükségletek felismerésében, viszont sokszor rosszul választanak stratégiákat. A gyerek tudja azt, hogy szeretné megszerezni a szeretett személy figyelmét, és ezért rosszalkodni kezd – mert akkor legalább figyelnek rá. Nem tudja, hogy a stratégiája teljesen kontraproduktív. Vagy például tudja azt, hogy törődésre és gondoskodásra vágyik, ezért úgy csinál, mintha nem tudna dolgokat megcsinálni (“kiszolgáltatja magát”) és nem tudja, hogy hosszú távon ezzel csak még jobban eltávolítja magától a szülőt. 

Higgyetek nekem: minden gyerek minden cselekedete arról szól, hogy kérlek szeress engem, kérlek mondd, hogy fontos vagyok, engedd éreznem, hogy tartozom valahová!

Büntetés helyett mindig ülj le vele beszélgetni inkább! Kérdezd meg, hogy mi történik vele? Hogy van? Hogy érzi magát? Reagálj empátiával rá!

Kérlek benneteket beszélgessetek a gyerekeitekkel! Annyi mindent vár el ez a mai világ, annyi mindent teszünk meg másoknak azért, hogy jó kapcsolatunk legyen, a főnökkel, a kollégával, a hivatalnokkal meg a nem is tudom még ki mindenkivel. De mindez valójában egy felszínes kapcsolat, igazán csak az számít, hogy a családban, ahol az egész életem zajlik, ott rendben vannak-e a dolgok! Mindegy, hogy mennyire szeretnek a kollégáim, ha a gyerekem azt gondolja rólam, hogy rossz szülő vagyok! Ez a legfontosabb szerep, az életre szóló hivatás! A többi jön és megy, emberek szálingóznak ki-be az életünkből, a gyerekünk örökre a gyerekünk marad!
Miért ne itt tennénk meg a lehető legtöbbet azért, hogy rendben legyenek a dolgok? Miért ne a gyerekünk lenne az az ember, akinek a mosolya a legfontosabb, a legértékesebb dolog az egész világon? Miért ne ő lenne az, akiért bármire képesek vagyunk? Mondjátok meg, ugye nem vagyok egyedül azzal a hitemmel, hogy a gyerekek a legfontosabbak az egész világon?

Ha pedig ez van, akkor kérlek benneteket, hogy ne bántsátok a gyerekeket! Higgyetek nekem: mind csak azt akarja mondani, hogy kérlek anya, szeress engem! Halld ezt meg! Figyelj úgy, hogy hallani tudd akkor is, ha épp az ellenkezőjét gondolnád abból, amit csinál! 

És kérlek, nagyon-nagyon kérlek titeket, SZERESSÉTEK A GYEREKEITEKET!

Hozzászólások

  1. palmeviki

    Helo

    Egyet értek minden szóval. Nem kis munka, de meg lehet csinálni, és fantasztikus kapcsolat lehet belőle. Két tinédzser lànyommal. Sose semmiért nem haragudni, abból indulni ki h ők gyermekek, tisztàk, ezerszer tisztàbbak mint bàrmely baràtunk. Nekem még az anyàmmal is működik, akivel sosem volt jó kapcsolatom. Sok türelmet mindenkinek!

Szólj hozzá!