Így vígasztald a síró gyereket!

2014. április 4. Írta: Rádó Zsófia 4 hozzászólás
Kategóriák: Gyereknevelés

Ha sír a gyermeked, akkor mit teszel? Próbálod a lehető leghamarabb megoldani a problémát, hogy ne sírjon – mert fáj hallani, hogy valaki, akit te szeretsz szomorú?

Tegnap felmerült megint a vígasztalás kérdése, ezért most szeretném újra kifejteni, hogy mit gondolok ezzel kapcsolatban. 

baby-179378_640

Mert ha a gyerekem sír, és én hamarabb kezdem szerelni (pl. eltört? – nem baj, veszünk másikat!), mint hogy meglátnám, hogy valóban mi a helyzet, mi van vele akkor, amikor mindez történik, akkor egy nagyon fontos részt ugrok át: a kapcsolódást. Nem fog valódi kapcsolat létrejönni a krízishelyzetben köztem és a gyermekem között akkor, ha én már rögtön azon gondolkodom, hogy mit tegyek hogy ne sírjon. Legyen az akár az, hogy bármit megígérek csak hagyja abba, akár az, hogy “bezzeg más gyerek hogy örülne a helyedben, szégyelld magad!”

És nem azt mondom, hogy hagyd a gyereket órákig sírni, mert majd megszokja: nagyon nem!

Azt mondom, hogy guggolj le mellé, és próbáld megtippelni vajon mi zajlik a lelkében akkor, amikor sír! És csak akkor, miután már megbeszéltétek, hogy mi él a szívében, akkor tedd fel a kérdést, hogy mit tehetnék most érted… Ne hamarabb!

Ezzel meg tudod tanítani arra, hogy legyenek szavai az érzésekre – így később könnyebben ki tudja majd fejezni magát. Ezzel megtanítod azt is, hogy ha nincs jól, akkor neked ezt elmondhatja, mert nálad biztonságban van, nem akarod majd rögtön megjavítani. Ez pedig később – kiskamasz- és kamaszkorban, sőt utána is, hasznára fog válni a kapcsolatotoknak!

 

Hozzászólások

  1. Andi

    Szia! Bar elsodlegesen nem a cikk miatt kerestem fel az oldalad, ez megis felkeltette erdeklodesemet.

    Mit javasolsz, hogyan, mi modon probaljuk meg a kisgyereket, aki nincs 3 eves kifejezni az erzeseit? En elvesztem…gyakorlatilag barmiert sir a gyerkoc : o akar valamit csinalni, de rogton, a masik pillanatban pedig azert sir, mert nem akarja. Vagy forditva, nem akarja, de aztan hirtelen megis. Igy meg segiteni se lehet neki, mert nem tudom kitalalni, mi a baj.
    Ezen kivul nem tud kozolni, hiaba erti mar, hogy mi az a “beszelni” es sirni. Megkerem, ne sirjon, hanem mondja el, mit szeretne. De o egybol sirassal kozol. Ez nagyon idegorlo szamunkra, ejjel is inkabb sirva ker, ordit, minthogy egyszeruen csak kiszolna. Biztosan neki is rossz, de en mar nem tudom, mitevo legyek.

  2. Rádó Zsófia

    Huh, elhiszem, hogy nehéz helyzet ez, nekem is ismerős. Nehéz kor az, amikor még nem tudnak beszélni a picik…

    Ami eszembe jut ezzel kapcsolatban:

    Én elsősorban azt csináltam, hogy tudatosítottam magamban az elfogadás fontosságát: vagyis azt, hogy az a tény, hogy a gyerekem sír, az nem baj, nem hiba – nem vagyok rossz anya azért, mert a gyerekem sír. Nem minősíti sem őt, sem engem, hogy sír. Ez segített abban, hogy ne a “megjavítás” szándékával forduljak felé, hanem elfogadjam, hogy ez van, és az őszinte kiváncsiság szándékával kérdezzem, hogy ugyan mi van vele, mikor ezt csinálja.

    A másik dolog, ami utólag hatásosnak bizonyult az az, hogy MINDIG próbáltam/próbálom megnevezni az érzéseimet, az ő lehetséges érzéseit pedig megtippelni. A szavaknak hatalmas erejük van: az érzés, amit nem tudok megnevezni a markában tart, ha tudatosítom, akkor már én irányítom. Ezt a gyerekeknek is meg kell tanítani – bár ez rendkívül hosszú folyamat, ki kell várni az agyfejlődésnek is a különböző stádiumait. De később lesz haszna, ha lesz szava, amivel azt tudja mondani, hogy anya csalódott vagyok, anya feszült vagyok, vagy anya olyan lelkes vagyok, hogy nem bírok magammal…
    Ezért én ilyenkor mindig azt csináltam, hogy az ölembe vettem a síró picit, és mindig elmondtam, hogy nagyon szeretem őt. Akkor is, ha éppen hadonászott vagy csapkodott, akkor is elmondtam, hogy “úgy szeretlek, és szeretném tudni mi van most veled… Lehet, hogy szomorú vagy, mert inkább azt szeretnéd, hogy …” -vagy valami hasonlót. Általában azt, hogy igen-nem nagyon hamar tudják mondani. Kérdezd meg nappal, hogy miért sír éjjel? Tippelj! Lehet, hogy fél, mert valami rosszat álmodik, egyedül van, vagy valami más? Mit tehetnétek, hogy jobb legyen neki? Nappal próbáld megtippelni, hogy mivel tehetnéd neki könnyebbé az éjszakát. Ugyanígy nappal is próbálj tippelni: mivel könnyíthetnéd meg neki, hogy sírás helyett elmondja mi van vele? Szerintem amögött, hogy egyszer azért sírok, a következőben meg az ellenkezőjéért az van, hogy valami szükséglete nagyon erősen él benne – és erre választ stratégiát, de aztán rájön, hogy mégsem jó a stratégia. Mi lehet a szükséglet? A gyerekek nagyon az érzések és szükségletek világában élnek, lehet ezt velük gyakorolni. Talán figyelemre vágyna? Szeretetre, közelségre? Vagy önállóságra és szabadságra? – ha sikerül megtalálni, akkor mit tudnátok együtt kitalálni, hogy ez legyen neki? Beszélgess vele minél többet – beszélj hozzá minél többet! Nekem az a tapasztalatom, hogy minél inkább azt látja, hogy nyitott vagy rá, és számít mi van vele, annál inkább hajlamos lesz ki is fejezni, hogy mire vágyna – mert nem kell sírással figyelmet követelnie.

    Nagyon fontosnak tartom közben, hogy akkor is tudja a gyermekünk, hogy szeretjük őt, ha éppen nincs jól. Lehet rosszul is lenni – nekünk is vannak rossz napjaink. Az én gyerekeim pl. szeles időben szoktak nagyon furán viselkedni, de ahogy a szél elmegy, úgy ők is visszatérnek a régi kerékvágásba.

    Amit azonnal tenni tudsz az az, hogy tudatosítod magadban, hogy egyrészt ez az időszak is elmúlik, másrészt azt, hogy nem vagy rossz szülő azért, mert sír, ő nem rossz gyerek azért, mert sír. Ebben a megkönnyebbültebb lelkiállapotban pedig mondd neki sokat, hogy szereted, és legyén őszinte kiváncsisággal felé – ki fog derülni, hogy mi van vele!
    Kitartást kívánok hozzá, és azt, hogy legyen aki téged feltölt empátiával – mert akkor tudsz adni, ha neked is van, üres pohárból nem lehet tölteni. Beszélj magadról olyan közegben, ahol nem kell félni a kritikától és az ítélettől: pároddal, barátnővel. Az empátiának gyógyító ereje van!

  3. Andi

    Koszonom a soraidat!

    Mikozben olvastam, elkepzeltem nehany szituaciot. Az egyik ilyen volt, hogy most miert sir..egyszer ezert, majd utana azert. Pl. O akarja felvenni a cipojet “ne segits, enenen”,de a masik pillanatban, a mondat masik feleben uvoltes kozben pedig ” segits felvenni, dedeeeeeee” ;) melyik jatekot keri a bolcsibe menetelkor, ezt vagy azt…es azt adom, amit ker, bogve..majd persze a masikat akarja. Ugy erzem, bolondda tesz.

    Az empatianak orulnek, sajnos jelenleg nincs ilyen tarsasag, ahova jarhatnek, bar a parom probal megerto lenni.

    Koszonom ;)

  4. Rádó Zsófia

    Nehéz időszak ez…
    De bármi történik is, ne gondold soha, hogy azért csinálja, hogy téged bolonddá tegyen, vagy hülyére vegyen. Valójában vele van valami, és így tudja csak kezelni, kifejezni…
    Lehet, hogy mikor egyedül akarja felvenni a cipőt majd sír, hogy segíts, akkor talán önállóságra és szabadságra vágyna, de tehetetlenség és csalódottság lesz benne azt látva, hogy nem sikerül? Ilyen esetben én kipróbálnám pl. azt, hogy legyenek keretek: a sapkát egyedül veheti fel – de a cipőben biztosan segítek. Ha ez a megállapodás, akkor tudja magát ahhoz tartani. Ahogy ügyesedik úgy egyre több dolgot lehet meghagyni neki.

    Vagy amikor válogat a játékok között, talán frusztrált, mert egyszerűségre vágyna – vagyis nem tud igazán dönteni? Lehet erre is egy fix megállapodás, akár az, hogy melyik nap melyik megy a bölcsibe, akár az, hogy csak kettőből választhat, akár az, hogy még este kiülteti az ajtóhoz azt, amelyiket reggel viszi.

    A saját gyerekeimen azt látom, hogy tudja őket frusztrálni, ha sok mindenből kell választani – ezért nem azt kérdezem, hogy mit kérsz vacsira, hanem azt, hogy virslit vagy melegszendvicset ennél inkább? Nálam működött az, hogy egyszerűsítettem az életüket ilyen apróságokkal: és ahogy nőnek egyre több teret lehet adni az önállóságnak.

    De bármit is tegyél azt tartsd szem előtt, hogy nem neked akar nehéz helyzetet teremteni, hanem valamiért neki épp nehéz a helyzet – amivel nem tud máshogy megbírkózni.
    Kitartást neked ehhez!

Szólj hozzá!