A kirakat, az idő, a szeretet és én

2014. április 9. Írta: Rádó Zsófia Nincs hozzászólás
Kategóriák: Önismeret

Hogy vagy megelégedve önmagaddal? 
Mennyire tudod szeretettel átölelni saját magadat nap mint nap?
Ha önmagadról van szó, akkor inkább szeretetteli a kapcsolat – vagy elvárásokkal és kritikákkal teli?

Egyszer kétszer már emlegettem itt, hogy az élet milyen gyorsan elszalad – kár egyetlen napot is azzal töltened, hogy önmagaddal háborúban állsz. A háborúskodásra, gyűlölködésre, kritikára és rombolásra van egy csomó ember a környezetben, aki aktív: akár szándékosan, akár elefántként egy porcelánboltban. 

hand-226708_640

Ha mindezek mellé még magadat is bántod, akkor ki fogja a benned lakozó jót, a benned élő szeretetet elismerni, átölelni? Szerencsés vagy, ha van olyan ember melletted, akivel megélheted a feltétel nélküli szeretetet, de még szerencsésebb vagy, ha meg tudod adni magadnak is ugyanezt. 

Mert mindenki életében van olyan pillanat, amit nem szívesen rak kirakatba: mert épp nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy eredetileg szerettem volna, vagy nem sikerül úgy fellépnem, ahogyan szerettem volna, netán kiálltam annak ellenére, hogy nem is szerettem volna, vagy fordítva. – Ilyen mindenkivel van, de te csak a sajátodat éled. Ne hasonlítsd a magad legbensőbb valóját valaki más kirakatához soha: az összehasonlítás megöli az együttérzést. 

Magadhoz mindig fordulj szeretettel, együttérzőn: akármiért is tetted azt, amit később megbánsz járj utána, hogy mi volt veled! Mi volt a szükségleted? Állj meg egy pillanatra, és nézz erre rá! Lásd meg, hogy bármit is tettél, az életet próbáltad szolgálni, mert valami szükségleted volt mögötte! És anélkül, hogy ezt a régi szükségletet kidobnád, most mit tehetnél magadért? 

És mindig tartsd szem előtt, hogy szeresd magad: az élet túl rövid ahhoz, hogy máshogy teljen!

Hozzászólások

Szólj hozzá!