Amivel igazán nyomorúságossá tesszük az életet

2014. április 7. Írta: Rádó Zsófia 2 hozzászólás
Kategóriák: Önismeret

Mennyire szoktál letörtni, ha valaki negatívan ítélkezik rólad? Ha valamit alkotsz, akkor annak értékét szoktad mások elismerésétől függővé tenni? 

És úgy általában: mennyire teszed függővé a saját értékedet mások elismerésétől?

Többek között amiatt, hogy gyerekként túl sokat halljuk a magunk minősítését összemosni azzal, hogy amit teszünk vagy nem teszünk mennyire tetszik a környezetünkben élő felnőtteknek (azaz ahelyett, hogy ez nekem nagyon tetszik ezt mondják: de ügyes vagy!) – kialakul bennünk az elismeréstől való függőség… Ami aztán elkísér egy életen át, és szépen dolgozik bennünk valahogy így: “Akkor vagyok értékes, akkor teremtek értéket, ha X és Y azt mondja, hogy amit csinálok az jó, és értékes.” vagy “Akkor vagyok jó, ha azt mondja, hogy de jó volt…” Vagy “Már meg sem mutatom magam, mert félek attól, hogy mit fognak szólni.”

mirror-217947_640

Ha benned is van hasonló gondolat, akkor szeretném, ha a szívedbe vésnéd azt, hogy a te értéked nem függ mások megítélésétől. Az, amit teszel, az, aki vagy értékes már attól, hogy valami különleges, egyedi, soha meg nem ismételt és nem is ismételhető egyedi, akit úgy hívnak: TE. 

Amit teszünk, ahogy élünk az egyeseknek tetszik, másoknak nem, és ez minden egyes emberrel így van. Nem tudnék példát mondani, akire ez ne így lenne. Volt kritikus, aki Elvis Presley-nek azt tanácsolta, hogy inkább menjen vissza kamionsofőrnek, és ne erőltesse az éneklést. Az, hogy olyan emberekkel vagy-e körülvéve, akik elismernek vagy olyanokkal, akik lehúznak – az eleinte szerencse kérdése, később viszont tudatos választás is lehet.

Igyekezz magad inpiráló emberekkel körülvenni, de közben tartsd szem előtt: A TE ÉRTÉKEDET EGYÁLTALÁN NEM BEFOLYÁSOLJA AZ, HOGY MÁSOK MIKÉNT ÍTÉLNEK MEG. 

Ne hagyd, hogy ebben bárki ellbizonytalanítson, mert egyedi vagy, értékes, és törekedj arra, hogy ez soha ne halványuljon benned: mert akkor van gond, ha elhiszem magamról, hogy az vagyok, akinek idegenek látnak engem!

Nem az vagyok! Aminek mások látnak, egy idegen lát, akárki lát – az róla szól, az ő értékrendjéről, az ő szűrőiről, az ő életéről. Rólad nem.

Csak akkor gondolkodj azon, hogy vajon mit gondolnak rólad mások, ha szeretnéd az életedet igazán nyomorúságossá tenni.

Higgy magadban, és ne hagyd magad eltántorítani a céljaidtól, az álmaidtól. 

Én hiszek benned! 

Hozzászólások

  1. Csabi

    Kedves dr Rádó Zsófia!

    Nagyon tetszik a lendületesen kibontakozó tartalmi és külcsínbeli profizmus. Felüdülés olvasni ezt a remek blogot. Csak így tovább! Ezerrel!

    Csabi

  2. Bálint

    Köszönöm ezt a cikket én is! Remélem, gyűlnek már a posztok egy könyvbe is! ;-)

Szólj hozzá!