Ki oldja meg a te problémáidat?

2014. április 1. Írta: Rádó Zsófia Nincs hozzászólás
Kategóriák: Önismeret

Szerinted hogyan oldódnak meg az életünk kisebb-nagyobb problémái?

Megoldja a legjobb barátunk? Megoldja a párunk? Megoldja a gondoskodó szülőnk? Vagy az idő majd mindent elrendez – azaz megoldódnak maguktól?

Az életben teljesen természetes, hogy nincs mindig minden rendben. Ha úgy látod, hogy ez nem maga a mennyország – az jó, mert azt jelenti, hogy még élsz! 

eyes-285825_640

Problémái és nehézségei mindenkinek vannak, ez nem kérdés. A kérdés az, hogy mikor problémák kerülnek elő, akkor arra hogyan reagálsz. Mert lehet a fejed a homokban dugni, és magad előtt is elmismásolni azt, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnéd – ettől viszont semmi nem fog megváltozni. Lehet belátni, hogy igen, nem olyan az életem, amilyennek szeretném és arra várni, hogy majd megoldódik a dolog valahogy… Várni a csodát… De mi van akkor, ha a csodád elmarad? Akkor hagyod elmenni magad mellett a boldogság lehetőségét?

Ha azt látod, hogy van valami problémád a családban, amit szeretnél, ha megoldódna, akkor itt az ideje szembenézni vele

Nézd meg alaposan: mi a helyzet? Törekedj az objektív megfigyelésre – ez segít magadnak is tisztázni, hogy valójában mi is van, segít helyiértéken kezelni a problémát. (Mert adott esetben őrjítően nagy probléma tud lenni az, ha a gyerek leveri a tányért, ami összetörik, és a gondosan elkészített ebédet a padlóról kell feltakarítani – de ha ezt tisztán tudom látni, és megtisztítom magam a kritikus gondolatoktól – átok malac egy gyerek, ezért főztem egész délelőtt…, akkor máris tudom látni, hogy felesleges halálra idegesíteni magam miatta, mert nem ér annyit az egész.)

Tehát kezdd ezzel: mi a helyzet? Ha ezt látod már tisztán, kritika és ítéletmentesen, akkor ha minderre gondolsz, hogyan érzed magad? Lehet, hogy csalódott vagy és szomorú? Vagy inkább feldúlt és frusztrált? Ha meg tudom nevezni az érzést, akkor már én tartom a markomban őt, és nem fodítva!

Mire lenne szükséged? Támogatásra? Együttműködésre? Megértésre? Szeretetre? Elismerésre? Gondoskodásra? Közös felelősségvállalásra? Mire?

Ha meg tudod találni, hogy milyen szükséglet van a problémád gyökerében, akkor már félig meg is oldottad azt. Innen kezdődik az, amikor elkezdhetsz dolgozni azon, hogy legyen neked az, ami hiányzik az életedből! Mindenre van megoldás, de ha azt sem tudom, hogy igazán mire van szükségem, akkor úgy nagyon nehéz megtalálni a megfelelő megoldást! 

A legtöbb probléma megoldásához beszélgetésen keresztül vezet az út: részben megbeszélhetem önmagammal, hogy mi van velem és mit tehetnék magamért, részben kérhetek azoktól, akik körülöttem élnek, akik szívesen hozzájárulnának az életem szebbé tételéhez. De ha nem tudom magamban letisztázni, hogy vajon tényleg mi is van velem, mi dúl a lelkemben épp, ami miatt nem vagyok jól, akkor úgy nagyon nehéz feladat elé állítom magam: akkor csak vaktában kérek – és ha kapom amit kérek, lehet, hogy akkor sem vagyok jól! (Mert ha valójában szeretetre vágyom, akkor hiába kérem a másik megértését – ha megért, akkor még mindig nem leszek igazán elégedett.)

Ezért mondom, hogy vesd bele magad ebbe a kérdéskörbe, nézz szembe önmagaddal, nézz szembe a problémáiddal, és ne engedd meg magadnak, hogy elmenj mellettük! Akkor fogod a legtöbbet tanulni magadról, ha ilyenkor megállsz, és előveszed az empatikus (erőszakmentes) kommunikáció nyújtotta előnyöket, megnézed, hogy vagy épp, mire vágysz – és kérsz!

Mert a problémák valószínűleg nem oldódnak meg maguktól, és ha a csodád végül mégis elmarad, akkor nem más életét, hanem a sajátodat hagytad elúszni az árral!

Hozzászólások

Szólj hozzá!