Kritika fogadása

2013. március 29. Írta: Rádó Zsófia Nincs hozzászólás
Kategóriák: Önismeret

Íme az egyik kedvenc, tényleg megunhatatlan témám: a kritika fogadása. Erre soha nem lehet elégszer emlékezni/emlékeztetni magunkat. Kritikát nap mint nap hallhat az ember, a legtöbbet a hozzánk igazán közel álló emberektől, mert hát akiket szeretünk azoknak a mondanivalóját hajlamosak vagyunk még jobban magunkra venni. Ha pedig magunkra vesszük, akkor jöhet a belső vívódás, vagy a sértődés. A legrosszabb esetben évekig tartó, nehéz sebet kapunk, amitől a kapcsolatunk is megromlik. 

Pedig az erőszakmentes kommunikáció nyújt módszert arra, hogy megtanuljuk úgy fogadni a kritikát, hogy az a kapcsolat épülésére szolgáljon.



Ha már régóta olvasol, akkor emlékszel, hogy itt írtam a sakálról és a zsiráfról. Az erőszakmentes kommunikáció tanulása során a sakál jelképezi a hétköznapi nyelvet használó embert, míg a zsiráf pedig az EMK használó embert. A kritika fogadásánál is előjön a sakál és a zsiráf szimbólum. A kritika fogadásák van két módja: ezekre azt mondjuk, hogy fogadhatom sakál füllel, és fogadhatom zsiráf füllel. 

ears 

 

Ha sakál füllel fogadom a kritikát, azzal elválasztom magam a másik embertől, azonnal csökkentem a saját esélyeimet a szükségleteim kielégítésére. Ha a sakál fülem van nyitva, és azzal hallgatom a kritikát, akkor kétféleképpen reagálhatok. Vádolhatom magamat, vagy vádolhatom a másik embert, akitől a kritikát kaptam. 

Nézzünk egy példát. Tegyük fel azt mondod nekem, hogy de bénán áll rajtam ez a ruha. Ha befelé fordított sakálfülem van, akkor önmagamat hibáztatom, azaz azt mondom magamban: hű, igazad van, tényleg elég béna, nem is értem hogy lehetek ilyen hülye, hogy ezt vettem fel?! 

Ha a sakálfület kifelé fordítom, akkor téged foglak hibáztatni, elítélni, és valami ilyesmit gondolok/mondok: még hogy én bénán nézek ki, kisanyám, néztél ma már tükörbe?! 

A legfinomabban szólva is azt mondhatom, hogy ez a módszer nem segíti a másik emberhez való kapcsolódást.

 giraffe-51345_150

 

 

Ezzel szemben az erőszakmentes kommunikáció azt javasolja, hogy a sakál fülek helyett zsiráf füleket használjunk, és úgy kezdjünk figyelni a kritikára. Így is két lehetőségem van reagálni: fordulhatok magam felé, és megnézhetem, hogy a kritikát hallva én hogy érzem magam, és mire lenne szükségem, vagy ránézhetek arra is, akitől hallom a kritikát, és megtippelhetem, hogy vajon ő hogy érzi magát és mire lenne szüksége. Az előző példámnál maradva tehát azt hallva, hogy de bénán áll rajtam ez a ruha, döbbenet és feszültség van bennem, és megértésre vágyom. (Ha tisztázom, hogy mi van velem, már érezhetően csökken bennem a feszültség is, ezért érdemes mindig ezzel kezdeni. Ha én már jobban vagyok, akkor könnyebben tudok nyitni a másik ember felé. Ugyanakkor ezt inkább csak végiggondolni érdemes az elején, mert a másik nem fogja tudni meghallani, hogy mi van velünk addig, amíg nem érzi úgy, hogy meghallgattuk őt.)

 

Ha pedig a másikhoz fordulok, akkor valami ilyesmit mondhatok, hogy amikor ezt mondod csalódott vagy, és közös értékrendre vágysz? 

Itt is, mint mindig, amikor a másik emberhez empátiával fordulok azt kell szem előtt tartani, hogy nem az a lényeg, hogy elsőre eltaláljam, hogy mi van vele/benne pontosan. Ha nem csalódott, hanem mondjuk felháborodott, akkor úgyis mondani fogja. A lényeg az, hogy vegyük a fáradtságot arra, hogy meglássuk vajon mi lehet vele, meglássuk benne az embert, akinek valami hiányzik. Bármennyire is furcsa, de a kritizáló embernek nem az a célja, hogy minket kritizáljon vagy megbántson, hanem valamely szükségletét szeretné ilyenmódon kielégíteni. Ez azonban egy tragikus, öngyilkos stratégiája a szükségletek kielégítésének: kritizálással ugyanis csak még jobban elválasztjuk magunkat a másiktól, ezzel gyakorlatilag nullára csökkentve annak az esélyét, hogy kapni tudjuk azt, amire szükségünk lenne. Ezért kell a kritikát zsiráf füllel hallgatni: hogy megadjuk az esélyt a másiknak, hogy rájöjjön valójában mire van szüksége akkor, amikor minket próbál kritizálni, és segítsünk neki olyan módot találni a szükségletei kielégítésére, ami hatékonyabb is és a kapcsolatunkat is szolgálja. 

 

Sajnos a hétköznapokban a legtöbb ember hozzá van szokva a sakál fülekhez. Elsőre talán sok munkának tűnhet ezen változtatni… De érdemes kifejleszteni magunkban a kézséget, hogy automatikusan a zsiráf füleink hallják a kritikákat és az ítéleteket, mert akkor belépünk egy olyan világ ajtaján, ahol nem hallunk többé kritikát, csak embereket, akik éppen valamit kérni próbálnak. Ez pedig megéri a fáradtságot. 

Hozzászólások

Szólj hozzá!